A legújabb akvarellem amelyet tegnap fejeztem be, egy simafenyő (Pinus strobus) tobozáról készült 300 gr-s akvarellpapíron. A tobozt az egyetem botanikuskertjéből a viharos szél fújta ki az utcára és annyira megtetszett, hogy hazavittem és lefestettem. A toboz meleg barna színeivel ill. gyanta illatával most is része a nappalink adventi hangulatának.

Wikipedia:
Észak-Amerika keleti részének sík és dombvidéki erdeiből terjedt el. Európában, ezen belül Magyarországon is kedvelt díszfa. Nagy helyigényű, ezért tágas parkba való. Európában 30 m magasra nő. Manapság kevesebbet ültetik, mert érzékeny egy gombás betegségre.

Karcsú, kúpos, 50 méter magasra megnövő örökzöld fenyő. Kérge sötétszürke sima, idővel mélyen barázdált. A levelei tűlevelek, keskenyek, 12 cm hosszúak. felületük szürkészöld, belső oldaluk piszkosfehér. Öttűs csoportjaik tömött hajtásokat alkotnak. A fiatal hajtásokon nyár elején nyílnak virágzatai, a porzósak sárgák, a termősek rózsásak. A toboz henger alakú ívelt, 15 cm vagy hosszabb és lecsüngő. Fiatalon zöld, éretten világosbarna. A keskeny tobozokon fehér gyantacsepp válik ki.”

 

Tegnap fejeztem be, egy simafenyő tobozáról készült akvarellt